A vacsorához 7 óra tájban ültünk le. Már majdnem hozták a levest, mikor előállt Peti tanúja, a násznagy (a malacos család férfi tagja:) ), és egy fantörpikus beszédet mondott:) Dőltünk a nevetéstől, kaptunk igenvicces ajándékokat, úgyhogy vidám hangulatban indult az evés. A vőfély jópofa versikékkel kísérve tette elénk az étkeket sorban. Hát én kb 2 kanál levest, 1 falat pörköltet, és 2 villányi rizibizit nyomtam le, de telelettem:)
Vacsora közben egyszer elszaladtam megetetni Dominót, aztán aludt is tovább, így nem volt gond. Éppen a vacsi végére értünk, amikor megjelentek ismét a lökött-kedves-násznagyék, kezükben egy tálcán a malac… citrommal a szájában. Együttérzésből nekünk is citromba kellett harapnunk, de csak miután lenyomtunk egy tequilát szegény malac emlékére.
Fel sem eszméltem a ‘malackodásból’, mikor megjelent a vőfély, és szintén egy aranyos versike kíséretében elvitt táncolni, majd néhány perc múlva jött Peti, és megejtettük az első közös táncunkat így házasan:) Remek volt, csak a ruhám ne lett volna olyan piszok hosszú; vagy ő vagy én mindig ráléptünk:) Hamar telelett a tánctér, mindenki ropta, egészen 10ig, mikoris megérkezett a menyasszonyi tortánk. Az első szeletet természetesen közösen vágtuk, aztán Peti vállata a fő-vágó szerepét, én pedig kettesével hordtam szét mind a száz embernek. Én ebből sem tudtam enni:)
Eközben megérkezett az ajándék amit a barátosnőimtől kaptunk, egy csokiszökőkút:) Imádtuk, nagy sikere volt. (Köszönjük!:) )
Újra a táncé lett a főszerep, de úgy repült az idő, hogy azt elmondani nem lehet. Mire feleszméltünk már fél 12 volt, eljött az utolsó táncom menyasszonyi ruhában. 25 gyertyát osztottunk ki, a lámpák leoltódtak, a barátok körbeálltak, kezükben az égő gyertyákkal, majd elkezdődött egy nagyon kedves számunk, és keringőzni kezdtünk. A ruhám persze még mindig nagyon zavaró volt, nehéz votl úgy táncolni, hogy ne essünk el, de végül állva maradtunk :)) A gyertyákat is sikeresen elfújtuk, a miénk maradt utoljára, aztán az is elaludt, s indultunk átöltözni…
Piros rövid ruci, piros cipő, olyan igazi menyecskéhez illő:), aztán nyomás vissza. Mindenki nagyon megprögetett, de nagyon élveztem a táncot:) A két tanú lelkesen verte a bögönt egy hatalmas fakanállal, s közben nagyokat kiabáltak, mintha mindig is ezt csinálták volna. ;) A végén aztán jött Peti, és elrabolt a pénzzel együtt. Fent a házban aztán újabb Dominó etetés, pár perc pihenő, majd újabb ruhacsere:) Pánt nélküli málnaszínű abroncsos ruha, ami az első próbán a szívemhez nőtt, de a menyecsketánc alatt nem mertem bevállalni a pántnélkülisége miatt:) De most boldogan bújtam bele, s maradt is rajtam reggel fél 8-ig.
Eddig tartott ugyanis a felejthetetlen bulink. A zenészek egyszerűen fantasztikusak voltak, billentyűsök, énekes (köszi Csobi:) ), csodálatos hangú énekesnő (köszi Edina:) ), leesik az állunk gitáros (köszi Ali:) ), kegyetlenjó hangú megasztáros NagyEdmond (köszi Edmond :) ), kongás. egy élmény volt!
A barátok is kitettek magukért, volt szaltóbemutató, fejreesős-sebesülős, beszélgetős, ivós, nagyivós, sokativós, rögtönzött beszédet mondós…
Tényleg tökéletes nap volt!
A hajnal (reggel) fénypontja mégis az volt, amikor az utolsó számot, a kedvenc lassú számunkat hármasban Dominóval hallgattuk meg, és táncoltunk rá összebújva a tánctér közepén.
Volt-e más bolond,
Ki így szeretett téged,
Ilyen önfeledten és türelmesen?
Volt-e más bolond,
Ki mindent megtett érted,
Ugye nem, sohasem…
(Universal: Volt-e más bolond?)
VÉGE