A nászutas pihenéshez gyertyafényes vacsorát kaptunk ajándékba a szállodától. Mivel 1,5 éves gyerekkel mentünk, így az étterem helyett egy könnyebb megoldást választottunk: a szobánkba kérjünk:)
A gyertyafényes vacsora végül fény nélkül telt, mert bár a gyertya gyönyörűen álldogált a megterített asztal közepén,de egy fél szál gyufánk sem volt, hogy meggyújtsuk. A pincér persze megkérdezte, amikor tálalta a levest, hogy meggyújtsa-e, de mondtuk, hogy kössz, majd mi, ha Domka elcsitul.
Amíg mi azon töprengtünk, hogyan csiholjunk tüzet, Domi nem vacakolt, és egy jól irányzott mozdulattal a forró levesbe nyúlt. Volt ám hatalmas zokogás, persze rögtön hűtöttük ahogy tudtuk. Egy ideig komolyan aggódtam, mert annyira vörös volt a kis keze, végül rájöttünk, hogy a levesben található pirospaprika is hozzájárult, hogy vörösben pompázik a kis keze. :D Végül kissé elhűlve ugyan, de elfogyasztottuk a levest.